Tisztelt MATASZ - tagok..
Juhász József vagyok, a katonai nevem Josic Julien, 21 évet töltöttem a világ különböző részein zsoldosként, miután legtöbb hadsereg zsoldos, azaz fizetett lett én is megtaláltam helyemet, mint katona és új Hazámat, Horvátországot. Kiderült, tévedtem, ugyanis megismerkedtem Feleségemmel aki, Magyarországi így miután 1996 végén, mikor sebesülésem miatt nyugdíjaztattam
magam, mint horvát főtiszt ideköltöztem és nemrégen emlékirataim, elkészítésébe fogtam, úgy regényformába.
Ma összetalálkoztam Bánki Attila Úrral, aki felajánlott egy helyet az Önök könyvtárában, persze meg örültem a lehetőségnek és a mundér szagának. Hát itt vagyok. Könyvolvasás után pedig várom véleményeiket és kérdéseiket.
Üdvözlettel Josic…
Josic Julien
Az idegenlégiós
Kiadó: Árész Kiadó (2005)
Ez a könyv egy olyan magyar ember élménybeszámolója, aki belépett az idegenlégióba.O is hamar szembesült azzal a ténnyel, hogy a légió valósága nem egészen olyan, mint amilyennek a kaszárnyán kívül látszik. Itt megtapasztalta mindaszt, amit egy hivatásos katona megélhet: harcolt, megsebesült, embert ölt és találkozott élete nagy szerelmével. Legjobb tudása szerint próbált meg helytállni, mint légiós Az életével játszott hazárdjátékot, kalandról karandra emelve a tétet.

Josic Julien
A Horvát Háború Hősei és én
Kiadó: Árész Kiadó (2006)
A Horvát felszabadító erők egységei a volt Jugoszlávia területén élő népekből állt össze, sőt votak köztük külföldi önkéntesek, még Idegenlégiósok is. A felszabadító háborúban mindig elöl, a védekezésben mindig hátul jártak.Minden parancsnok szívsen láta volna katonái között őket. Ahol a HOS megjelent, ott az ellenség nem volt biztonságban. Senki sem vonhatja kétségbe háborús érdemeiket, hőstetteiket és bátorságukat. Ennek ellenére egy emlékiratban sem említik az ő nevüket, amit katonai elemzők, tábornokok írtak a horvát felszabadító harcokról.jelvényeiket mára törölték a hivatalos horvát katonai jelvénytárból!
Josic Julien
Elég volt
Kiadó: Árész Kiadó (2006)
A harmadik kődarab telibetalálta a fészket.Az kifordúlt és láttam, ahogy a két hófehér tojás aláhullik.Mint egy lassított filmen úgy estek,majd nekiütődtek a fűzfa goromga törzsű kérgének…kettétörtek.Kisgerlék voltak benne.Pár nappal kikelés előtt.Elébem hullottak a harsogó zöld fűre…Megdöbbenve néztem őket,ahogy nyakukat nyújtogatják és tehetetlenül vonaglanak.Egyiköjük köldökzsinorján a tojássárgájának egy darabja rajta volt még.Álltam és patakokban folytak könnyeim…Lassan távolodott a kép…ott térdeltem majd harmincöt évvel később a havas úton, a messze távolba.Körülöttem halottak és sebesültek…Ez vagyok én!Nem tanultam a nyolcéves gyerektől…Éreztem az arcomon a patakokban végig folyó könnyeim keserű ízét…Ez volt életem legutolsó és legkegyetlenebb harca,amit ugyan megnyertünk,de én vesztettem. ELÉG VOLT!!!